A sportpszichológus tanácsai:    Így támogassuk sportoló gyermekünket

Mit mondjunk gyermekeinknek egy verseny, egy mérkőzés után? Léteznek-e hasznos, illetve kevésbé megfelelő szülői tanácsok?

A gyermekek számára a fő motivációt a sport szórakoztató jellege jelenti, emellett értékelik, hogy fejleszthetik képességeiket és együtt lehetnek a barátaikkal. A gyermekek jelentős része szülei "viselkedése", reakciói miatt hagy fel a sportolással.

Hogyan kommunikáljunk tehát gyermekünkkel?

Kerüljük a következő mondatokat:

"Nyertél?"

Ezzel a kérdéssel azt kommunikáljuk, hogy számunkra a legfontosabb a győzelem. Ha a gyermek önértékelését erősen az eredményhez, a sikerhez kapcsoljuk, akkor az törékennyé válhat, az eredményektől függően ingadozhat. Érdeklődhetünk az eredmény után, de ne ez legyen az első kérdésünk!

"Rosszul játszottál!"

Ne ítélkezzünk gyermekünk teljesítménye fölött, ezzel elvesszük a játék örömét! Számára a sport elsősorban szórakozás (kellene, hogy legyen). Bírálatunkkal növeljük kétségeit, gyengítjük önbizalmát.

"Miért tetted ezt?"

Ezzel elsősorban a felelőst kutatjuk, bűnbakot keresünk. Megfelelő körülmények között helye lehet ennek a kérdésnek, például azzal a szándékkal, hogy többet tudjunk meg a gyermek gondolkodásáról, mit miért tett/nem tett a verseny közben. De közvetlenül verseny után, számonkérő jelleggel a gyermeknek szegezni a fenti kérdést nem célszerű.

"Te annyira tehetséges vagy!"

Ha túl gyakran hivatkozunk a velünk született képességekre, akkor azt sugalljuk gyermekünknek, hogy a tehetség, a képesség olyan velünk született adottság, amely nem fejleszthető. Ez azt eredményezheti, hogy a gyermek - nehogy állításunk cáfolatot nyerjen - kevesebb kockázatot vállal, kerüli a kudarccal fenyegető helyzeteket (azaz tulajdonképpen a sporttal járó igazi versenyhelyzeteket), hiszen ott a fenti állításunk megkérdőjeleződhet.

Hamis dicséret

A gyermekek általában tisztában vannak azzal, ha ok nélkül, nem teljesen megérdemelten dicsérik meg őket.

"Sokkal jobb voltál, mint XY."

A kutatási eredmények összefüggést mutatnak a gyermekek teljesítményét kortársaik eredményeivel összehasonlító dicséretek gyakorisága és a gyermekek nárcisztikus vonásainak erőssége között.

"Nem számít!"

Természetesen hosszú távon az utánpótlás meccsen mutatott teljesítmény és a meccs eredménye nem igazán számít, de akkor és ott igenis fontos ez a gyermeknek. Helyes, ha tágabb összefüggésbe helyezünk egy-egy teljesítményt, de önmagában a vereség "leértékelése" nem tölti el jobb érzéssel a gyermeket.

A fentiek helyett használjuk az alábbi mondatokat:

"Jól szórakoztál?"

A sport a gyermekek számára elsősorban szórakozás, számukra ez a rendszeres testmozgás legfőbb mozgatórugója. Ha ezt a kérdést használjuk, ezt a motivációs hátteret erősítjük gyermekünkben. Azok a gyermekek, akik élvezik azt, amit csinálnak, kisebb eséllyel hagyják abba a sportot vagy általában véve a testmozgást.

"Hogyan játszottál?"

A belső motiváció növelésének másik módja, hogy azt sugalljuk gyermekünknek, hogy a teljesítményükre összpontosítsanak, ne pedig arra, mi volt az eredmény. A teljesítményük felett kontrollt tudnak gyakorolni, míg a mérkőzés eredményét, a bírók pontjait csak befolyásolni tudják.

"Mit tanultál?"

Azok a gyermekek, akiknek a fejlődésközpontú a gondolkodásmódja, nyitottabbak a visszajelzésekre és jobban tudnak alkalmazkodni váratlan helyzetekhez. Ha a mérkőzés, a verseny során szerzett tapasztalatokra fókuszálunk, segítünk gyermekünknek abban, hogy a fejlődését helyezze előtérbe.

"Mit tennél másképp a jövő héten?"

Ezzel a kérdéssel ismét a tanulásra, a tapasztalatszerzésre irányítjuk a gyermekünk figyelmét. A kérdéssel kritizálás nélkül ösztönzünk a hibák kijavítására. Segítünk vele gyermekünknek átlendülni a korábbi verseny tapasztalatain, szinte várja majd a jövő heti megmérettetést..

"Mindent kiadtál magadból?"

A gyerekek élvezik a kemény küzdelmet. Ahhoz, hogy a gyermekünkből profi sportoló lehessen, fontos, hogy megfelelően álljon hozzá az edzésmunkához, a mérkőzésekhez. Ez akkor is értékes tulajdonsága lesz, ha a jövőjét nem a profi sportban találja meg.

"Büszke vagyok rád!"

A kutatások szerint a csalódástól és megszégyenüléstől való félelem a legmeghatározóbb a fiatal sportolók körében. Ha biztosítjuk gyermekünket arról, hogy büszkék vagyunk rá, akkor csökkentjük a félelmeit attól, hogy teljesítményével esetleg elkeserített bennünket.

"Szeretlek!"

Mindenekelőtt szülők vagyunk, nem pedig edzők. Emlékeztessük gyermekünket arra, hogy szeretetünk nem függ a teljesítményétől, az eredménytől. Amikor gyermekünk azt hallja "szeretlek", akkor érzi támogatásunkat, és ez akkor is vele marad, amikor a meccs eredménye már elhalványul.